Egy alföldi kisváros közéleti állapota - Maczera blogja

Több mint ezer olyan utcanév létezik Magyarországon, melyet önkényuralmi rendszer fenntartásában résztvevő politikusról neveztek el.

Jövő júliustól ne lehessen találkozni a kommunista diktatúra nyomát őrző utcanévvel Magyarországon - javasolják kereszténydemokrata és fideszes országgyűlési képviselők a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványukban. A kormánypárti politikusok több mint ezer ilyen utcanévre bukkantak eddig.

A XX. század önkényuralmi rendszerei

Stágel Bence KDNP-s országgyűlési képviselő a javaslattal kapcsolatos korábbi sajtótájékoztatóján elmondta: a jövőben nem viselhetné közterület vagy közintézmény olyan személy nevét, aki a XX. század önkényuralmi politikai rendszereinek megalapozásában, kiépítésében, vagy fenntartásában részt vett. Az indítvány kiterjed az olyan kifejezésekre, szervezetek nevére is, amelyek a XX. század önkényuralmi rendszereire közvetlenül utalnak, vagy azok emlékét idézik.

Különböző házszámok Nádudvaron a Fürst Sándor utca egyik lakóházán.

Európai Uniós tábla Nádudvaron a Schönherz Zoltán utcában.

Marx Károly utcanévtábla Nádudvaron.

Az Úttörő utca felé mutató jelzés Nádudvaron.

Hámán Kató utcanévtábla Nádudvaron.

Választási plakát Nádudvaron a Tolbuhin utcában.

Lakatlan ház Nádudvaron a Lőwy Sándor utcában.

Egy kapu Nádudvaron, a Zalka Máté utcában.

MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

A javaslatnak az a célja, hogy az érintett önkormányzatok változtassák meg azokat a közterületi és közintézményi neveiket, amelyek mind a mai napig a kommunista diktatúra nyomait őrzik - összegzett.

Különös időutazás

Felidézte: a KDNP ifjúsági szervezete, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) régóta szorgalmazza, hogy az érintettek meghozzák ezeket a döntéseket. Stágel Bence, aki az IKSZ elnöke is, szomorúnak nevezte, hogy húsz évvel a diktatúrából történő szabadulás után az ország egyes településein járva egy különös időutazásnak lehetnek a szemtanúi. "Lenin, Marx, Ságvári Endre, Kun Béla, Szamuely Tibor, Mező Imre, Münnich Ferenc, November 7., Népköztársaság, Felszabadulás ma már csak a XX. századról szóló történelemkönyvek feketelapjaira való neveknek és fogalmaknak kellene lenniük" - mondta.

Több mint ezer tábla

Baranyai Zsolt, az IKSZ által indított www.zsakutca.iksz.net honlap szerkesztője arról beszélt, hogy amikor a munkát elkezdték, arra számítottak, csak néhány tucat ilyen utcát találnak majd, ezzel szemben eddig több mint ezerre bukkantak Magyarország különböző pontjain. A honlapon az utcanevek, és életrajzok mellett a megfogalmazott javaslatokat is összegyűjtötték - tette hozzá.

Stágel Bence megjegyezte még: az önkormányzatoknak az az érve, hogy azért nem változtatnak, mert költségigényes, a jövőben nem állja meg a helyét. A helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat ugyanis arra az esetre, ha a közterület elnevezésének megváltoztatása miatt kell a hatósági okmányokat - lakcímkártyát, céges papírokat - cserélni, általános illetékmentességet rögzít.

Méltatlan utcanevek

Csöbör Katalin fideszes országgyűlési képviselő úgy fogalmazott: javaslatukkal is jelezni szeretnék, hogy a nemzetközi szocializmus semmivel sem volt különb, mint a nemzetiszocializmus, és nem lehetünk elnézőek vele szemben sem. Hozzátette, az utcaneveket illetően is történtek változások 1990 után, de mégis még mindig rengeteg olyan utca-, közterület- és közintézménynév van, amely méltatlan a demokráciában. Ezeket kell most végre megváltoztatni, hogy tiszta helyzetet teremtsenek - szögezte le a kormánypárti politikus.

Forrás: www.hirado.hu

4:25-től érdekes :)

Édesapám, Maczik Pál emlékére

„Az oktatás eszköze a nevelés.

A bolsevizmus nevelése az erkölcstelenítés.”

(Tormay Cécile)

(1925-1996)

Drága Apukám!

Gondolkoztam, hogy kiről is lehetne írni a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából, míg nem egészen kézenfekvőnek adódott, hogy rólad írjak. Már csak azért is, mert gyermekedként én is részese lehettem ennek a borzasztó rezsimnek, az összes gyötrelmeivel.

Idén 15 éve lesz annak, hogy azon a rettentő meleg, fülledt Medárd napon elmentél ebből a világból. 15 hosszú év, mégis mintha velem lennél mindennap. Akkor nem is fogtam fel igazán, mi történik. Két szigorlat között éppen hazajöttem hétvégére pihenni, amikor a délutáni szendergésed örök álomba váltott. Esetlenül próbáltam kezem közt kihűlő testedre egy inget adni, majd az ilyesmiben rutinosabb anyámék átvették a halott öltöztetés feladatát. Nem éreztem semmit, csak megnyugvást. Hogy nem fájt neked semmi és teljes életet éltél, így zártad le magad mögött azt a sok küzdelmet, amit a sors rád mért. Valahogy olyan érzésem volt, hogy itt hagytad a testedet, de a lelked elindult, máshol van és látsz engem. Nem tudtam sírni, a temetésen is alig. Azóta annál többet.

70 év. Mi 70 év? Nem olyan kevés, de még élhettél volna. De így volt kerek egész. Ennek a 70 évnek a nagy része is egy aljas, lélekölő diktatúra szorongattatásaival volt tele. Persze, a pofonok egy részét úgymond magadnak köszönheted: nem alkudtál meg. Soha. Egyetlen percre sem. Egyetlen gondolatra sem.

Tanyasi parasztokként éltetek a kondorosi tanyavilágban, fele magyar-fele tót családban nőttél. Mivel születésedkor kis testi hibát szenvedtél, ezért otthon voltál a családdal, kitanultál evangélikus hitoktatónak, így tevékenykedtél az egyházközségnél. A politikához semmi közötök nem volt. Hogyan találkoztál először a bolsevizmussal? Hát amikor bejöttek az oroszok. Sokszor elmesélted, én meg elképedve hallgattam a történetet. ’44-ben történt. Kiküldtek a kúthoz vízért, ami a tanya végében volt. Amint ott mered a vizet a kannába, egyszer csak felnéztél és egyenesen szemben találtad magad egy ruszki katonával, aki az élesre töltött dobtáras géppisztolyát egyenesen neked szegezte úgy húsz lépésről. Pár másodpercig néztétek egymást, hogy mi fog történni, majd te szólaltál meg tótul:

-Hleba? Ami annyit tesz körülbelül, hogy kérsz-e kenyeret. Erre a ruszki felderült arccal hátracsapta a géppisztolyt és együtt elindultatok a tanya felé. Az volt a szerencséd, hogy tótul szóltál hozzá.

Majd az 50-es évek pokla. Bár eredendően virtigli tótok voltatok, a lakosságcserében résztvevőket egész egyszerűen hazaárulónak tartottátok. Nekem sokszor elmondtad, hogy te minek vallod magad: klerikális reakciós kulákivadéknak. Büszkén. Ezt a bélyeget ragasztotta rád az agymosó diktatúra. Hogy lehetett ezt az egészet kibírni? Elvettek mindent. A szarvasi házat, a kondorosi házat, a tanyát, a 26 hold földet. Elvették az egészségedet. Keresztapádat meghurcolták, megkínozták, majd a saját padlásán felakasztották. Odatereltek titeket, kinyitották a padlásajtót és „így jár minden piszkos kulák!” felkiáltással tették közszemlére az akasztott embert. Bátyád látta az előző este, hogy az ávósok hogyan kínozták meg: konkrétan kiherélték és kivéreztették, majd a saját háza padlására felkötötték. Egy tisztességes parasztembert, akinek az élete a föld volt, akinek OMÉK-on nyertes lovai voltak és aki egész egyszerűen nem akart bemenni a tsz-be, mert nem akarta, hogy a semmire való lumpen prolik tobzódjanak életének munkáján. Jani bátyámnak el kellett menekülni, hogy meg ne öljék, elmerült a pesti forgatagban. Csak te maradtál otthon anyáddal, öreg nagyanyáddal. Így csak téged tudtak elővenni. Állandó rendőri felügyelet alá kerültél. Jött a fekete autó. Az endrődi út kereszteződéséhez érve mindig azon izgultál, hogy merre fordul a kocsi. Mert ha Szarvas felé, akkor sokaknak meg sem állt az autó az Andrássy útig. De téged helyben intéztek el. Hajnali 4 órától délután kettőig gyomorszájaztak egyfolytában. Vallatás, megalázás, verés, kínzás. Egy egyébként is testi fogyatékos embert vertek így. Milyen lélekre vall ez? Vélhetőleg aberráltra. Együtt voltál a rendőrségen azzal a Laurinyecz Andrással, aki később ’56-os mártír lett, képe ott található a Terror Háza falán. Azt mondtad, hogy ki akarták belőled verni az eszmét. Az Istenhez, hazához, nemzethez való hűséget. Minden ütéssel nem hogy kifele, inkább még jobban beléd verték. Hazatérve szóltatok az orvosnak, aki nem mert kimenni megvizsgálni téged, mert akkor őt is elvitték volna. Üzent, hogy mit lehet tenni, de többet nem tehetett. Maradandó egészségkárosodást szenvedtél.

Nem folytathattad a vallástanári tevékenységet, ezért Békésen, a mezőgazdasági technikumot végezted el. Itt ért el ’56, amiben csak azért nem vettél részt, mert a kollégiumi tanár szigorúan megtiltotta, hogy bárki is elhagyja az intézményt. Lehet, ez volt a szerencséd. Besenyszögre kerültél állattenyésztési agronómusnak. Itt sem titkoltad nézeteidet. Be akartak léptetni a pártba, persze sikertelenül. Zaklattak, mert koszorút vittél az elesett német katonák sírjára. Be akartak szervezni, fenyegettek. A becsületedet akarták besározni azzal, hogy rád akartak fogni egy gázolajlopást. Jaj, de ismerős módszerek ezek sajnos számomra is. Pedig ezek már a ’60-as évek finom módszerei voltak.

Aztán megismerkedtél anyámmal. Talán a testi nyomorúságból adódó hasonlóság hozott össze benneteket, talán más. Számomra ez örök rejtély marad, mivel jellemetek, életfelfogásotok oly különböző volt. Talán mindketten ugyanazt akartatok: családot. Te nem élted meg testi hibádat hiányosságként, teljes értékű embernek tartottad magad. Anyámmal való találkozásoddal egy olyan családba kerültél bele, amely éppen a kommunizmusnak köszönhette boldogulását, a család nagy része ennek a rendszernek volt elkötelezettje. Mindig azt kérdeztem a Jóistentől, hogy annyi szenvedés után miért éppen ebbe a családba vezérelt téged, ahol aztán mindig ment az ideológiai adok-kapok közted és köztük. De nem csak az. A családi levelezésekből kiderül, hogy tulajdonképpen az is csoda, hogy én megszülethettem. Természetesen keresztelő volt az akkor divatos névadó helyett.

Nádudvarra költöztünk és innentől kezdve nyiladozó értelmemmel már én is részese voltam, hogy mit is jelent az, ha valaki nem kegyeltje a diktatúrának. Igaz, hogy már volt gyereked, ezért a sokak szerinti józan ész azt diktálta volna, hogy alkudj meg, hajtsd meg a fejed, hogy a gyereked majd jobban boldogulhasson. Nem tetted és én ezért nem győzök elég hálás lenni neked. Itthon mindig együtt ápoltuk a Lukács Dénes sírt és a leventék sírját. Szívügyed volt a temetők gondozása, jártál is be a tanácshoz reklamálni emiatt eleget. Megjelenésedet a faluban az a kis kempingbicikli tette jellegzetessé, amelynek az elejére nemzeti színű szalagot tettél. Na ekkor elszabadult a pokol, valamelyik rendőr megfenyegetett. Rád akarták uszítani a munkásőröket, akiknek joguk volt az éles fegyver használatára és tudtuk, hogy minden következmény nélkül likvidálhatnak, ha akarnak. Küzdöttél és valljuk be – némileg provokáltad is rendszert.

Én tőled tanultam az életben a legtöbbet. A történelemről, a politikáról, az emberi jellemről. Nálunk a reggel mindig a Szabad Európa Rádióval indult. Forgószínpad – riportműsor, itt Cseke László hangja. Én már gyerekként tudtam, hogy miről híres Katyn, amikor a kortársaim túlnyomó többsége semmit, de még a tanáraim sem igen hallottak a tragédiáról. Amióta az eszemnél vagyok, tudom, hogy Csonka-Magyarország nem ország. Alternatív történelem órákat tartottál nekem és én mindig pontosan tisztában voltam, hogy mit kell az iskolában mondani és mi az igazság. Otthon csak a Biblia lehetett kitéve a szoba asztalára, rajta a nemzeti színű szalaggal. Isten-haza-család. Te valóban eszerint éltél és neveltél engem. Bevallom, gyerekként mindig szégyenkeztem miattad, mert ha az iskolai ünnepségeken felhangzott a Himnusz, te mindig elérzékenyültél, elsírtad magad. Felnőttként értettem meg, hogy mit is jelentett számodra a magyar haza, és mit sirattál meg minden egyes alkalommal. A megszállást.

A hitet, a vallást soha nem hagytad el. „Légy hű mindhalálig, s én neked adom az életnek koronáját!” –szól a Szentírás a Jelenések könyvéből (Jel 2,10). Ezt az igét kaptad útravalóul konfirmációd alkalmával és ennek jegyében töltötted életed minden napját. Nádudvaron is rendszeresen jártunk a templomba. Anyám eleinte féltett, később ő is jött. Lelkes, aktív tagja voltál a nádudvari egyházközségnek. Mészáros Gyuri bácsi, majd Varga Anti bácsi mellett segédkeztél, akikkel nagyon jól megértettétek egymást. Rá is akartak beszélni néhányan, hogy keresztelkedj át református hitre és akkor beválasztanak presbiternek. Nagyon megköszönted a bizalmat, de azzal hárítottad el, hogy az evangélikus hitet soha el nem hagyod. De továbbra is úgy, mint addig részt vettél a gyülekezet életében. Te készítettél fel a konfirmációra, ami Kondoroson esett meg, a szülőfaludban. Tanítottál, mint egy igazi tanító. És még annyi mindenre megtanítottál. Például tangózni, társaságban viselkedni, magamra igényesnek lenni, arra, hogy vendéglőbe járni bizony jó dolog. Csupa kispolgári allűr, amiket a rendszer zsigerileg üldözött. Amikor 1987-ben felvettek a Refibe, tudtam, hogy ez nem szokványos módja az iskolaválasztásnak, és arra is fel voltam készülve, hogy esetleg atrocitások érhetnek. Végülis azt leszámítva, hogy nem lettem kiváló úttörő, bajom nem esett, de nem is féltem egy percig sem, mert tudtam, hogy te megvédesz, ha a helyzet úgy hozza.

Te azt mondtad, hogy bár kommunizmusban éltünk, te egyetlen igazi kommunistát sem ismertél.

-Ezek, fiam nem kommunisták, csak alkalmisták. Tartják a tenyerüket és ingyen kell nekik minden. Ha nem adod önként, elveszik erővel.

Kommunista, fasiszta – secku jedno – egyre megy. Ezt is sokszor mondtad. Nem egy emberről tudtam meg tőled, hogy ávós pályafutása előtt nyilas volt. Ezeket még talán jobban megvetetted, mint azokat, akik csak a vörös zászlót emelgették. Horthyt tisztelted, mint igaz magyar embert, aki mindig a nemzet érdekeit tartotta szem előtt és nem idegen érdekeket.

Aztán eljött a rendszerváltásnak nevezett fordulat. Örülök, hogy megérted az oroszok kivonulását, a többpárt rendszer kialakulását, a kárpótlást. Még akkor is, ha ezek felemás eredményt hoztak a magyarság számára. Együtt mentünk el Kondorosra, a kárpótlásra. Örülök, hogy részese lehettem annak a pillanatnak, amikor visszakaptuk a földet. Mégiscsak valamiféle elégtételt éreztem, egy kis megnyugvást láttam az arcodon. Annak ellenére is, hogy nem volt teljes körű, mert a tanyát, a házat nem lehetett visszaszerezni. Te már akkor mondtad, hogy nem egészen jó ez így. A rendszerváltás visszásságait is hamar felismerted, az MDF szerepét, a vagyonátmentések menetét, azt, hogy a privatizáció átmenti a kommunistákat is. Azt, hogy elszámoltatás nélkül nincs változás. Itthon beléptél a helyi kisgazda pártba, aktívan részt vettél benne, halálodig a pénztárosa voltál a helyi szervezetnek. Rehabilitálták egykori fogdatársadat, az ’56-os mártír Laurinyecz Andrást, akinek emléktábláját a POFOSZ felkérésére te avattad fel Kondoroson.

Amit még köszönhetek neked, hogy megismertetted velem a kommunisták igazi jellemét, arcát, viselkedését. Ez a mentalitás a mai napig itt él közöttünk, apukám, nemrégen magam is szembesülhettem aljasságaikkal, fertelmes torz arcukkal. Velünk ugyanaz megismétlődött, amit te elszenvedtél évtizedeken keresztül. Magam is átéltem, és közben, amíg zajlottak az események és benne voltam a történetben, rájuk ismertem és azt hajtogattam magamban, hogy úristen, az én apám ezt mind megmondta nekem.

Tavaly ősszel mint Kolontárt a vörösiszap, úgy öntötte el a falut a mocsok, végigzúdulva az agyakon, belerágva magát a lelkekbe, fémes szájízként keserítve meg a mindennapokat. Tudták, hogy tisztességesen nem nyerhetnek, ezért kellett minden tisztességtelen eszközt bevetni a rágalomtól a hamis bizonyíték gyártásáig. Abból látszott bukásuknak a reális veszélye, hogy rendkívül agresszív módon dübörgött a negatív kampány. Riadt, megszeppent tekintettel kétségbe esetten rótták a falut házról házra kivetkőzve emberi mivoltukból. A közéleti kritikára csak magánéleti mocskolódással voltak képesek reagálni. Aki a pletykát elhitte - ostoba, aki még terjesztette is - aljas. Végül is minden csatornán eljutott hozzánk, hogy ki, mikor, hol és hogyan nyilvánult meg. A mai napig bátran nézek ezeknek az embereknek a szemébe, még esetleg köszönünk is egymásnak. Ők talán nem is tudják, hogy én tudom róluk. Jónéhányan viszont soha nem néznek a szemembe, kerülik a tekintetemet.

A kotta ugyanaz volt, mint az 50-es években. Megbecsteleníteni, besározni, bemocskolni a tisztességes embereket. Ezzel azt az üzenetet rejtették el az emberek agyába, hogy ha egy ezek közül, akit addig a közösség tisztességes embernek ismert ilyen gyalázatos bűnbe keveredik, akkor milyen lehet a többi? Ezért kellett az 50-es években a legjobb gazdákat, a legigyekvőbb iparosokat, a makulátlan tisztességű, templomjáró polgárokat a legmocskosabb bűnökkel besározni. Olyanokkal, ami tabunak számít. Miután a közösség többsége elhitte a rágalmakat, utána már könnyebben bántak el velük kommunisták, mert a közösség megvetése kísérte őket és így már elnézték a rendszernek az úgynevezett „igazságszolgáltatást”. Rád, apukám, gázolajlopást akartak kenni, valamint nyugat-német kémkedést, sikkasztást. Soroljam tovább? De te megráztad magad és emelt fővel léptél tovább.

Mi tulajdonképpen szerencsések vagyunk. Örüljünk, hogy élve megúsztuk és nem robogott el velünk a vonat valahová a Gulágra. Szerencsésebb esetben. Hiszen akkoriban elegendő volt, ha egy jó kommunista elvtárs valakire rámutatott, már vitték is. Olykor az akasztófára. Ha ez a tavaly őszi történet 60 évvel korábban játszódik, mi sem ússzuk meg kevesebbel. Nekünk viszont már lényegesen könnyebb a helyzetünk, hiszen fordulhattunk a független magyar igazságszolgáltatás különböző szerveihez. Két irányba indulhat el a szál: egy büntetőjogi eljárás keretében rágalmazás miatt folytatható le eljárás, illetve ez alapján indítható egy polgári peres eljárás, amelynek keretében a folytatólagos rágalmazást elkövetőkkel szemben kártérítési eljárást indíthatunk.

Mostmár nem érdekes az egész. A választás eldőlt. Nem hallik semmi a faluban, nem szükséges már úton útfélen szajkózni. Az érintettnek sincs már közléskényszere, a megrendelést teljesítette. A pribékek ki lettek fizetve. Majd három év múlva előveszik megint, vagy újat találnak ki. Így bántak el eddig is azokkal, akik önző érdekeik útjában álltak és tehették, mert a megsemmisülés után elhallgattak. De az ő tekintélyük sem tart örökké. Az idő megold mindent. Nem hittem el neked, hogy mindenre képesek. Most már tudom. Tapasztalatból. Tényleg MINDENRE képesek. Igen, apukám, már tudom: még arra is…

Volt helyzet, amikor arra gondoltam, hogy talán most félnem kellene. A sokadik névtelen levélnél, vagy egyes fenyegetőnek tűnő helyzetekben. Aztán rögtön el is szégyelltem magam, mert arra gondoltam, hogy te apukám még a legkeményebb diktatúrában sem féltél. Láttam, hogyan viselted azokat a helyzeteket, amelyek már itt, a nádudvari közegben értek. Hát a félelemnek a szikráját sem láttam a szemedben, örökké elszánt volt a tekinteted. Én őszinte csodálattal néztelek és nagyon-nagyon büszke voltam rád.

Húsz évvel a rendszerváltás után miért tobzódhat még mindig a bolsevik tempó? – tehetjük fel a kérdést magunkban. Hát azért, mert nem történt meg az elszámoltatásuk, a felelősségre vonásuk és a társadalom lelkében az elmúlt évtizedek feldolgozása helyett ugyanaz a félelem lakozik, mint a diktatúra idején. Az emlékezetpolitikát úgy alakították helyben is, hogy az a magyarság számára egyes fontos eseményeket ne tartalmazzon. Miért nincs a városban Trianon-emlékmű? Miért hagyjuk, hogy az első világháborús szobor takarásban legyen? Miért nincs méltó emlékműve Lukács Dénesnek a mostani vizeletszagú emléktábla helyett? Miért viseli sok utca még ma is ellentmondásos kommunista reprezentánsok nevét, akikhez a nádudvariaknak semmi közük? Miért van az, hogy a szovjet leigázóinknak egyenként feliratos emlékkő jár a város kellős közepén, a nádudvari elesett hősöknek – bármely háborúban vesztek el – jó, ha egy közös táblára fel van vésve a nevük. Miért nem nevesítjük a második világháború poklában, a Don-kanyarba helytálló és elesett nádudvari hősöket, apákat, fiakat, testvéreket? Miért nem szentelünk legalább egy emléktáblát a kitelepítetteknek a faluban is, ha már itt szenvedték el a poklok poklát? Ezek a kérdések a mostani városvezetésnek nem fontosak. Csak annyi fontos belőle, ami éppen az aktuális fordulatnak megfelelő haszonszerzéshez elegendő. Semmi több.

Mit is köszönhetek neked, drága apukám? Mindent, azt hiszem. Örök példaképem vagy és örök motiváció az életem tovább vitelében, ebben a szakadatlan küzdésben, ami ugyanolyan aktuális ma is, mint a te idődben volt. Evilági értékek szerint esztelenség, amit te is és mi is művelünk, de a mi mércénk nem evilági. Nem ismertem hozzád foghatóan tisztességes, egyenes, becsületes, elvhű, tiszta lelkű, állhatatos embert. Egyet kivéve: akit társamul választottam az életben. Az Úristen olyan embert vezérelt mellém, aki lelkiségében, szellemiségében a legjobban hasonlít rád.

És végül hagy zárjam soraimat a Kárpátia zenekar néhány sorával, amelyet hallgatva mindig te jutsz az eszembe:

„Nem hajlok semmi szélnek,
Pusztító jégverésnek,
Úgy állok rendületlen,
Magyarnak születtem!

Hiába ütnek, rúgnak,
Kemény fából faragtak.
Az ég ítél felettem,
Magyarnak születtem!

Lágy eső arcom mossa,
Vállamon népem sorsa.
Teszem, mit meg kell tennem,
Magyarnak születtem!

Vadászhat énrám bárki,
Van erőm bosszút állni.
Én soha nem felejtem,
Magyarnak születtem!

Ha egyszer megtagadnám,
Édes jó szülőhazám.
Sújtson le rám az Isten!
Magyarnak születtem!

Rab madár, hogyha voltam,
Kitéptem minden tollam.
Áruló sosem lettem,
Magyarnak születtem!”

Nádudvar, 2011. február 24.

(Részletek Hankiss János : Tormay Cecil című írásából)

„A nádudvari boldog elmerülés egy puha fészekben, amilyen talán sohasem volt számára így kirakva a szív tájékáról vett meleg pihékkel, sokat segített: itt nem mélyülhettek a szenvedő ember húsába azok a vaskarmok, amelyek a városban kapkodtak utána s a világ szilánkjai és szögei sem sebezhették meg.

A nagyon erős lelkeknek is szükségük van néha becézésre, lelkesedésre, elismerésre. Az Ősi küldött írójának Nádudvaron ez a lelki támasz is mindig rendelkezésére állott sógornője, Tormay Gézáné személyében. És irodalmunkban kevés ilyen példáját látjuk a rokoni önfeláldozásnak, amely még a sírnál sem állt meg s ma is kiapadhatatlan forrása Tormay Cecil kultuszának. Nádudvar úrnője minden, csak nem köznapi lélek. Maga is erőt sugároz s Tormay Cecilnek oly jól esett érezni ezt az erőt, amely mellett ki-kikapcsolhatta a magáét; olyan megnyugtató volt tudni, hogy mint gondos és szerető «lépéscsináló» megy előtte, biztos ritmust adva a munkának, amely körül minden forgott. Nádudvar és Tormay Gézáné együtt kellettek, hogy az Ősi küldött I. és II. kötete létrejöjjön s az legyen, ami lett.

«Nem tudod, — írja a nagybeteg, 1934 szeptember 29-én — ki voltál nékem vívódó munkám közben; nem tudod, mit jelentett számomra az a mély és művészi visszhang, ami munkám közben a Te lelked szépségéből felém áradt. De én tudom! És amit én nem tudok megköszönni, azt köszönje meg Néked az, ami a könyvemben el nem múló. Ma kaptam az első példányt, azonnal küldöm a Tiédet. Azt akarom, hogy azok között a szívemnek kedves, meghitt falak között vedd a kezedbe először a könyvet, amelyek melegében a nagy télben és hűvösében, a tavaszban ott Nádudvaron megírtam.»

Időnkint újra meg újra el szereti mondani, mit köszönhet Nádudvarnak. Több, mint két esztendő mulva, 1936 április 9-én írja:

«...Ott írtam a Bujdosó könyv második kötetét, Az idegen c. novellámat, ott fordítottam Assisi szent Ferencet, az Ősi küldött két kötetét. És a harmadik kötetet is bizonyosan ott írtam volna, ha nagy betegségem közbe nem jön. Miközben ezt leírtam, eszembe jutott a kis Mária, mikor besettenkedett egyszer gyerekkorában a szobámba, odajött az íróasztalomhoz és a fejét nekitámasztotta a vállamnak és mondta: «Szegény Cécile Néni mindig dolgozik...» Olyan kedves volt és olyan igaz. — És eszembe jut Andrea, mikor Te Pestre mentél s csak ő meg én voltunk otthon s ő úgy gondoskodott rólam, és eszembe jut Gábor, aki mindig bejött munkám közben és alkudozott, mennyi idő mulva jöjjön vissza, hogy a Putililiak (Liliputiak) rajzát tovább rajzoljuk. Minden eszembe jut, ami jó és feledhetetlenül kedves volt, mikor Veletek lehettem és nagy betegségem szorongató emlékei mindinkább elporlanak a háttérben...»

Ugyanígy «porlottak el» régebben a háttérben a közéleti harcok és a nagy per élesen érzett fájdalmai. Ekkor is Nádudvar volt az otthon, a rév. A tárgyalóterem lelki kínzókamrájából halálos fáradtan, már akkor kihagyó érveréssel hideg télidőben sokszor vitte haza sógornője Nádudvarra. És amint Kabáról a téli éjszakában Nádudvarra hajtattak, fáradt tekintete megpihent a dermedt, behavazott földeken, a rideg holdvilágba rajzolódó lombtalan fákon és tele tüdővel szívta magába a tiszta, téli levegőt. Közben Marci kocsis csöndesen beszélgetett a bakon lovakról, csikókról, gazdaságról. Úgy szerette ezt hallgatni, mert egyszerre távolodni érezte magától a városi élet hajszáját. A feszültség feloldódott benne és meggyötört élete egy pillanatra megpihent a csendes, hófedte kúria meleg falai között.

Nádudvarra ment pihenni akkor is, amikor «a nemzeti fájdalom útját» járta, ódon megyeházak, kicsiny községházak udvarában köréje sereglettek az emberek, akik az ő erejéből, az ő hitéből akartak meríteni, mert nekik bizony már nem volt elég, — s akiknek ő női, anyai természetességgel tékozolta művészetének nagy kincseit.

De Nádudvar még ennél is többet jelentett: színmagyar környezete, amely a Tormayak udvarháza körül nőtt ki a magyar földből, a nemzet közvetlen jelenlétét példázza az íróasztal körül. Modellt is állt a Tiszántúl és Kolontó gyökeres magyarságához, de biztonságos érzést is adott. Csöndes megfontoltsága, századokkal mérhető, lassú lépései a jövő felé nyugalmat hintettek a városi szemlélőre, aki maga is annyira szerette a földet és aki most egyszerre volt Ulwing Anna és Illey Tamás. Hite a jövőben, amely sohasem aludt ki, ebben a tiszta és állandó levegőben egyenesen fölfelé mutató, biztos lánggal éghetett.

Így alakult ki a regény mai terve, mert a nádudvari nép ősi tisztasága, Ázsiából hozott hatalmas és hallgatag ereje nyugalmat és bizalmat árasztott lényébe és művébe. Megcsodálta a házak hivalkodás nélküli szépségét és nagyon szeretett elbeszélgetni a falu népével és a közeli Hortobágy pásztoraival. A csodálatos antenna felfogott mindent, ami láthatatlanul, csak tőle érezhetően maradt itt a régi multból.

Nádudvari szobájában a trilógia Jaschik-féle borítólapjának bekeretezett példánya alá ezt írta ajánlásul: «Ez a lovas ebből a curiából, a Hortobágyról beáradó ősmagyar csendből indult el, 1933 augusztus 16 és december 5 közén.»

Már 1929-ben reméli, hogy még ebben az évben megjelenhetik a gyüjteményes kiadás tíz kötete (Lassnitzhöhe, 1929 márc. 25). De a betegség keresztülhúzza számításait. Az Ősi küldöttért lépésről-lépésre kell megküzdeni.

Az igazi munka is Nádudvaron kezdődött. Az első tél szakadatlan munkáját a nagyon gyönge egészség sem tudta korlátozni. A második télen tört ki aztán a végzetes betegség, amely Mátraházához láncolta.”

Zs. Tüdős Klára írása

Fényes, gőzös, ragyogó homály veszi körül ezt a szót.

A mese köde és csillogása takarja el ebben a szóban mindnyájunk elől a gyermek Jézus alakját, a betlehemi történetet és a világtörténelem legnagyobb eseményét. A szónak fenyőillata, szaloncukor-íze, gyertyaláng-színe és csengettyű-hangja van.

A Jézuska mese nem a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek kell. Felnőtteknek, akik a Megváltó születésének ünnepén nem tudnak Őróla beszélni a gyerekeknek.

„Karácsony a szeretet ünnepe” – hirdeti mindenfelé ez a gyűlölködő világ. A karácsonyfás ajándékokkal is teletömött szórakozás takarja el mindnyájunk elől a lényeget, hogy a szeretet Karácsony éjszakáján a betlehemi jászolban emberré született.

Szép, ragyogó, világító élmény egy gyerek életében a karácsonyfa, de csak addig boldogság, amíg nem homályosítja el az a fanyar csalódás, hogy Apa és Anya, akikben egy kisgyerek olyan fenntartás nélkül megbízik: becsapták.

Egyik gyerek könnyebben, másik nehezebben viseli el ezt a csalódást, mely nem azért olyan fájó, hogy a mese nem igaz, hanem azért, mert rászedték.

A Jézuska mesével áltatott gyerek, aki rájön, hogy becsapták, szinte sohasem árulja el, hogy tudja, hogy a nagyok bolonddá tették. Fordít egyet a dolgon, s most már ő tartja bolondnak a nagyokat.

Ez persze nem nagy dolog.

Nevet is rajta mindenki, még a gyerek is, de mégis kitörülhetetlen találkozás ez a hazugsággal azon napon, amikor az Igazság testet öltött.

Persze van fontosabb is ennél a Jézuska mesénél, nagyobb csalódás, sürgősebb mérlegelni való, de ez a Karácsony is egy alkalom, amikor az édesanyák a „Jézuska” helyett Jézusról magáról beszélhetnének a kicsinyeknek. Jézusról, aki szereti őket, hívja, várja, keresi mindnyájukat, és Gondviselésének eszközeiként apát-anyát állított melléjük. Jézusról, aki örvend az örvendezőkkel, sír a sírókkal és nem hagyja el az árvát, beteget. Aki meghallgatja a buzgó imádságot, és megkeresi elveszített bárányait.

Anyák és nagyanyák, eszméljetek rá és higgyétek el, kár hazugsággal szépíteni a Karácsonyt. Kár mást mesélni a kicsinyeknek, mint az igazat.

Az Igazság annyival szebb, mint a ti legszebb hazugságotok. És ha a karácsonyfátok annak az igazi Szeretetnek csillogó hírnöke a gyerek előtt, akkor nem fogja a csalódás hideg keze eloltogatni gyertyácskáit, és késő vénségükig megmarad melegítő emléknek a gyerekkori karácsonyfa, melyet a Jézus szeretetéből merítő anyai szeretet gyújtott számukra.

A kérdés csak az, ismeritek-é ezt a Szeretetet? Édesanyák, akik kuporgatott fillérekből nagy gonddal vásároljátok az ajándékokat, díszítitek a fácskákat, és sütitek a kalácsot, ismeritek-e Őt? Őt, akit egyedül a kijelentés könyv e, a Biblia ismertethet meg velünk? Karácsony este, amikor olyan családtagok is együtt vannak, akik szanaszét élik különben hétköznapi életüket, amikor Ünnepet szomjazó lélekkel ott áll a karácsonyfa alatt a család, és nem tudja, mit tegyen, merjük elővenni a Bibliánkat, asszonyok, és olvassuk el az 1Kor 13-at, azt a csodálatos himnuszát a Szeretetnek.

Olyan kishitűek, gyávák, ostobák vagyunk mi, hogy ezt a családi ünnepet, ezt az ajándékozós, fényes, jó szagú, vidám estét féltjük Tőle. Félünk Rá gondolni, róla beszélni, mert ez az igazság, hogy egy szomorú halott Ő a mi számunkra. Nem él a szívünkben a feltámadott Diadalmas Király. Nem bölcsője a szívünk. Nem áll ragyogva, mindenki számára örömet hirdetve felettünk a Csillag. Nem látjuk a nyitott egekben hozsannázó angyalok karát. Nem fogadjuk be az Őt kereső bölcseket és együgyű pásztorokat. Nem merünk, nem akarunk Betlehemmé válni.

Bár adná az irgalmas Isten, hogy ezen a Karácsonyon, mi, anyák le tudnánk tenni Jézuska bálványunkat a Megváltó lábaihoz, hogy Ő megszülethessen valóban az otthonokban, és üres szórakozás helyett igazi Ünnepet ülhessen a nép.

Egy falu és az új ország

A Dél-Alföldön, Szegedtől alig tíz kilométerre van egy csaknem ötezer lakosú magyar falu, Domaszék.
Ez a magyar falu ennek a cikknek a főszereplője. Egészen pontosan a falu gyerekeinek és néhány megszállott helyinek a fantasztikus teljesítménye s mindezzel szemben a falu vezetésének impotens, földbuta gonoszsága. A domaszéki dzsúdóklub egészen egyszerűen páratlan teljesítményeket ér el, a domaszéki dzsúdóklub fogalom a magyar dzsúdósportban, diák- és serdülőkorosztályban.

Domaszéken harminc domaszéki és két szegedi gyerek sportol rendszeresen. Tavaly nyolc egyéni és egy csapat országos bajnokságot nyertek, az idén hat egyénit, és éppen az elmúlt vasárnapon nyerte meg az ob-t a leánycsapatuk Szekszárdon. Ennek az egyesületnek négy korosztályos válogatottja van. Mindezeken túl megszámlálhatatlan ezüst- és bronzérmet hoznak el a versenyekről. Erre a teljesítményre képes ma egy dél-alföldi, alig ötezres magyar falu. S emögött a teljesítmény mögött két ember áll elsősorban: Szabó Miklós, az egykori olimpikon, a domaszéki dzsúdóklub edzője és segítője, Kószó Tibor.

Szabó Miklós nyilvánvalóan megszállott. Ő az igazi szent őrült. Időt, fáradságot nem kímélve, óriási és kifogyhatatlan szeretettel és lelkesedéssel edzi és tartja össze a domaszéki gyerekeket. Teszi ezt egy fillér javadalmazás, egy fillér jutalom nélkül. Saját autójával, saját költségén hordja a csapatot versenyről versenyre. Mindebben társa Kószó Tibor segédedző – no és persze a szülők. Akik szintúgy maguk ülnek volán mögé hétvégenként, s ha kell, külföldre is viszik a gyerekeket, mert versenyezni kell, és mert az eredmény persze sohasem marad el.

Gondolná az ember, a falu vezetése kezét-lábát összetörve segíti egy ilyen klub működését, akár erőn felül is. Aki így gondolta, rosszul gondolta. Domaszék képességtelen és gonosz polgármestere, továbbá ugyanilyen képviselő-testülete nem hogy segítené, de gáncsolja és ellehetetleníteni igyekszik ezt az egyesületet. És olyan jólesne leírni, hogy ez a polgármester szoci. De sajnos nem tehetem. Domaszék polgármestere, Kispéter Géza független, és Fidesz-támogatással nyert.

S hogy kedves olvasóim értsék, miről is van szó, álljon itt néhány érdekes részlet az önkormányzat Humán Bizottságának e hét hétfői üléséről. Ezen az ülésen megjelent Szabó Miklós és Kószó Tibor, s természetesen jelen volt a polgármester is. Téma pedig a domaszéki dzsúdóklub jövő évi támogatása. Nos, hogy a közepébe vágjunk mindjárt: a Humán Bizottság vezetője, Csóti Mária helyi pedagógus kerek perec közölte, a maga részéről nem támogatja, hogy az egyesület jövőre akár egyetlen fillér támogatást is kapjon. A polgármester mindezzel egyetértett. S ennyi volna a lényeg, de a megelőző vitában elhangzott még néhány kijelentés, amit érdemes megosztani a nyilvánossággal. Mikor Szabó Miklós a bizottság szemére vetette, hogy a páratlan eredményeket elért gyerekeket a képviselő-testület még arra sem méltatta, hogy egy szelet csokival megjutalmazza őket, vagy egyáltalán megjelenjen valaki közülük az évadzáró vacsorán és megköszönje nekik a munkát, szót kért nevezett Csóti Mária, és a következőt volt képes mondani: „Én harmincöt éve vagyok pedagógus, és még engem sem jutalmazott meg senki…”

Remélem, érzik… Remélem, látják maguk előtt ezt a szerencsétlen, frusztrált, kontraszelektált nyomorultat, aki ezzel az egy mondatával bebizonyította, hogy tökéletesen alkalmatlan a pedagógusi pályára, de legalább embernek is silány. Kószó Tibor felvetésére, miszerint nincs még egy falu az országban, amely egy olimpiai sportágban ilyen eredményeket képes felmutatni, a polgármester felesége ezt bírta válaszolni: „A mórahalmi ugrókötelesek is nyertek már aranyérmet…”
Nem folytatom.

Csak annyit szeretnék még megosztani önökkel, hogy az egész pitiáner és aljas bunkóság, amit ez a polgármester és testülete művel, egyetlen okra vezethető vissza. Arra, hogy az idei önkormányzati választáson volt ellenjelöltje Kispéter Gézának, és ezt az ellenjelölést a polgármester a dzsúdós gyerekek szülei­hez köti.

S most elérkezettnek látja az időt, hogy bosszút álljon.
S ha ez a nyomorult bosszút akar állni, akkor nem számít semmi, se a sport, se a teljesítmény, se a gyerekek. Leginkább a gyerekek nem számítanak. Őróluk a pedagógus néninek is csak annyi jut eszébe, hogy ő már harmincöt éve…

Mindegy. Nem folytatom. A lényeg mindebből, vajon mit fognak megtanulni életük kezdetén a domaszéki gyerekek? Azt, hogy nem érdemes hajtani, nem érdemes gürcölni, nem érdemes teljesítményt elérni, mert annak úgysincs meg a jutalma? Ezt fogják megtanulni? Mert ha a hülye polgármesteren és a hülye képviselő-testületen múlik, akkor igen.

S innentől kezdve ez már kormányzati, állami felelősség is.

Hagyja-e ez a kormányzat, hogy megkeseredve, kiábrándulva mindenből szétszéledjen ez a csapat, vagy megtartja őket? Igen: ha valaki megérdemli a támogatást, hát a domaszéki dzsúdóklub megérdemli. Az eredményeikért, és leginkább azért a szellemért, amit képviselnek.
Mert ebből a szellemből lehet új országot építeni. Mi pedig, ha jól tudom, azt akarunk.

Nagy Kornél: A Junior Prima Díj a szívemben az első

Index, 2010. november 24., szerda 13:22

Negyedszer adták át a Junior Prima Díjakat sport kategóriában, idén is tíz eredményes fiatal részesült elismerésben, fejenként 7000 eurót kaptak.

A Prima Primissima Alapítvány keretében alapított Junior Prima Sport díjra olyan sportolókat lehetett jelölni, akik még nem töltötték be a 26. életévüket, 2010-ben nyújtott teljesítményéért Nagy Kornélt, az MKB Veszprém kézilabdázóját is díjazták.

Hová kerül a Junior Prima Díj a szívedben és hova a lakásodban?

A szívemben az első helyen van a díj, boldog voltam, amikor értesültem arról, hogy megkapom. Otthon, Nádudvaron, abban a házban, ahol felnőttem, van egy vitrin, oda teszem a többi kupám és díjam mellé.

hirdetés

Az idény előtt igazoltál Veszprémbe, mennyit fejlődtél az ott eltöltött idő alatt?

Úgy érzem, hogy sokat fejlődtem, bár kettősség van bennem. Tavaly Dunaújvárosban játszottam és ott 60 perces játékos voltam, itt Veszprémben azonban sokkal kevesebb szerep hárul rám, hiszen olyan játékosok vannak a csapatban, mint példaképem, a nagy Carlos Perez, aki egy rendkívül rutinos kézilabdázó. Ha meleg a pite, akkor Mocsai Lajos őt küldi először pályára és nem a fiatal játékost teszi be. Számomra ez egy tanulóév, és ha kellőképpen fel tudom venni a ritmust, akkor én is még többet hozzá tudok tenni a csapat sikereihez.

Nagy Kornél és Carlos Perez (fotó: Varga Ildikó)

Miért Carlos Perez a példaképed?

Most, hogy már az MKB Veszprémnél kézilabdázom, nap, mint nap találkozom vele. Megismertem Charlie emberi oldalát is, így elmondhatom, hogy nem csak azért választottam őt, mert egy rendkívül jó játékos és sok mindent letett az asztalra, hanem azért is, mert egy nagyon jó embert ismertem meg benne. Szeretnék én is ilyen játékossá és emberré válni a későbbiekben.

Milyen volt ellene játszani és milyen most vele?

Szörnyű volt ellene játszani, mert mindig megvert, mindig átcselezte magát rajtam és lehetetlen volt megtartani a pályán. Örülök, hogy most már az ő csapattársa lehetek, hiszen így azért könnyebb dolgom van, rengeteget tanulok tőle, sokat segít nekem.

Milyen díjat tervezel magadnak legközelebbre?

A magyar bajnokságot és a Magyar Kupát illik megnyernie az MKB Veszprémnek. Ezen kívül a Bajnokok Ligájában szeretnénk bekerülni a Final Fourba, ami rendkívül nehéz, hiszen sok a jó csapat és egy nagy adag szerencse is kell ahhoz, hogy valaki a legjobb négy közé kerüljön. Bízom abban, hogy mellénk áll a szerencse is, hiszen a tudás megvan, csak jó lenne megfelelő ellenfeleket kapni és a lehető legjobb formában kell játszani.

forrás: Sport & Média

A párbaj

Álláspont

A párbajhoz két ember szükséges. Minimum. S az sem véletlen, hogy párbajozni csak párbajképes egyén tud.

Mert a párbajhoz méltóság szükségeltetik leginkább.

A sajtó hetek óta a közelgő „nagy párbaj” lázában ég. „Nagy párbaj”… Fel is rémlik mindjárt II. Ramszesz és II. Muwatallis csatája Kádesnél…Vagy Napóleon és Kutuzov. Von Paulus és Csujkov…

Hát nem.

A „Nagy Párbaj” elmaradt. A sima párbaj is.

Nem volt meg a minimálisan szükséges két ember. A két fél. A két párbajképes egyén. Hiányzott a méltóság – ráadásul éppen a kihívó méltósága.

Régi bölcsesség: szerezhet valaki akárhány diplomát, attól még lehet egy büdös bunkó. S lehet valakinek tengernyi pénze, s e tengernyi pénz, továbbá a társadalom önvédelmi reflexének teljes csődje elrepíthette egészen a miniszterelnöki székig, attól még az marad, aki volt: egy retekből kivakaródzott ripacs.

Illyés írja egy helyütt a naplójában hatalmas könyvtárszobájában elmélkedve: Vajon miért van nekem több ezer könyvem, amikor hosszú esztendők óta ugyanazt a tízet olvasom?

Illyés kedves és plasztikus öniróniája nem feledteti a tényt: nem árt, ha az ember gyerekkorában elolvas néhány dolgot. S az sem különösen ártalmas, ha van könyvtárszoba otthon. Vagy könyv legalább. Mert ennek hiánya később alig-alig behozható.

S a hátrány ledolgozása hatalmas jellemet feltételez.

A jellem hiánya pedig ordít, kiordít minden pozíció mögül.

S amit most látunk, még megátalkodottságában sem hatalmas. Ez nem a III. Richárd-i grandiózus bűn, amelynek során „világnak hátát hajlítni kell egy púpig el”. Nem. S nem is Machbet szörnyeteggé válásának hosszú lélektani drámája. Ez nem a Salo s a szodoma százhúsz napja. Nem Machiavelli gátlástalansága vagy éppenséggel Ralph a szigeten. Nem Szepetneki János szerethető szélhámossága s nem az örök magyar dzsentri önsorsrontása.

Cipolla sem fedezhető fel a háttérben.

Ez egyszerűen Gyurcsány.

A tehetséges és legfőképpen erőszakos ifjú úgy határozott, hogy bármi áron kivakaródzik a koszból. Alig-alig van becsülhetőbb az ilyesféle elhatározásoknál. A baj ott kezdődik, a „bármi áron”-nál. Mert ez elkíséri egész útján ezt az embert. Így lett belőle milliárdos, méghozzá bármi áron. S így lett minden rendszer haszonélvezője – bármi áron. S mert elhitte, hogy személyes sorsa a világ sorsa, hát belemerevedett mindenbe.

Ő már csak a „bármiáron-ember”.

Nietzsche még megölte az Istent. Az sem túl nehéz, persze. De a „bármiáron-emberek” már csak kiröhögik.

S hogy mi minden fér bele a „bármi áron”-ba? Csalás, lopás, hazugság. Ez volt az ára az útnak, a pápai hokedlitől a miniszterelnöki bársonyszékig.

Korlátozott belátó- és ítélőképességgel, alig olvasottsággal, súlyos jellemhibával pedig ez az út üdvözítőnek, sőt, egyedül üdvözítőnek látszik.

S onnantól fogva nincsen méltányosság, nincsen szorongás, nincsen gátlás és nincsen más lehetőség: csak a hatalom van. Ami pénzért megszerezhető. S ami pénzért nem megszerezhető, az egyszersmind értéktelen is.

S ahonnét a „bármiáron-emberek” szemlélik az életet, onnét szemlélve tényleg a gátlástalanság a mértéke mindennek.

S akkor a tolvaj tényleg tolvajt kiált – de nem azért, mert Tartuffe, hanem azért, mert komolyan gondolja. A „bármiáron-embert” kocsonyás, zselés közegként veszi körül saját életútja, az életút minden fertelmes bűne, s e kocsonyás közegen keresztül szűrve látja a világot, a valóságot s persze a bűntelenséget. Az erényt. És nem érti. Mert nem ismeri. Mert nem hallott róla. Mert rátapad minden erényre önnön undoksága.

Így áll előttünk a „Nagy Párbajban” a kihívó. S teljesen mindegy, mit beszél. Nem őrült beszéd, és nincsen benne rendszer. Nem svihákság, nem önigazolás, nem mentegetőzés. Semmi igazán emberi. Hanem csak ő. Gyurcsány.

A király nem meztelen.

A legdrágább ruha van rajta, valóban. És az sem képes eltakarni a valót…

2010. november 30-án kedden 18 órától Nádudvaron a Művelődési Ház színháztermében Bernard Percy amerikai oktatási szakértő fog előadást tartani "Gyermeknevelés" címmel.

De kicsoda Bernard Percy?

Íme:

A Szcientológiai egyházhoz szorosan kapcsolódó szakértő:

http://www.eletcelkonzultacio.hu/hun/a_modszerrol.php

Saját honlapja:

http://www.bernardpercy.com/

Magyarországi látogatása során csupán két helyen tart szakmai előadást pedagógusoknak, Budapesten és Nádudvaron:

http://www.alkalmazottoktatastan.hu/bernard_percy

Az Alkalmazott Oktatástan Nonprofit Kft., aki szervezi a látogatást:

http://www.szcientologia.org.hu/activity/applied-scholastics/applied-scholastics.html

Szcientológusok képezhetik a magyar pedagógusokat - Index cikk, 2007. június 15.

Az MSZP-kormány jóvoltából, Hiller István akkori oktatási miniszter támogatásával:

http://index.hu/belfold/szciokm0615/

Csak hogy értsük, miért veszélyes ez a vallási köntösbe öltöztetett destruktív szekta, amit szcientológia néven ismerünk:

http://karpatiharsona.info/index.php?option=com_content&view=article&id=3599:az-agymoso-es-aljas-szcientologia-egyhazrol-iskolak-jozan-emberek-riado-&catid=34:belfoeld&Itemid=58

Ezek szerint míg Nádudvaron a több száz éves hagyománnyal rendelkező történelmi református egyház oktatásban való szerepvállalásával nem ért egyet az Önkormányzat, addig az önkormányzati iskola vezetése egy amerikai, közvetlenül a szcientológiai egyházhoz kötődő szervezettel "képezteti" a nádudvari pedagógusokat 2010. november 30-án 13-17 óráig, majd 18 órától beszervezi a szülőket. Elgondolkodtató...

Bogár László: Hamis realisták

Egy közelmúltban elmondott beszédében Orbán Viktor Bibó István Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című dolgozatára hivatkozva a hamis realistákról és e mentalitás veszélyességéről beszélt. Hogy érthetőbb legyen az elmarasztaló vélemény, a műből néhány mondat: „A közösség vezetéséhez és irányításához, mint általában minden alkotáshoz, két dolog szükséges: a ténylegesen keresztülvihető dolgokat szem előtt tartó gyakorlati realizmus, és a feladatok belső törvényeit jól felismerő lényeglátás. Ha egy közösség a hazugságoknak valamiféle zsákutcájába beleszorul, annak első következménye az, hogy nem talál egyszerre realista és lényeglátó embereket, akikre a maga vezetését rábízhassa. Talál bőségben gyakorlatias embereket, akik számára a gyakorlati munka vagy érvényesülés lehetősége áll mindenekfelett, és ennek érdekében hajlandók abban az értelemben »realisták« lenni, hogy a hazugság fennálló és érvényesülő konstruk­cióját elfogadják valóságnak. Realizmusuk ilyen módon egy alapvetően hazug építmény megtámasztásában, erősítésében és a tényleges lehetőségek hamis feltételei között való ide-oda tologatásában merül ki. A másik oldalon a lényeglátás adományával megáldott emberek vagy más kifejezési formát keresnek, vagy szűkebb, kisebb közösségekbe vonulnak vissza, majd mind nagyobb mértékben izolálódnak, duzzogásba, sértődöttségbe, különcségbe vagy ádáz prófétaságba szorulnak; egyidejűleg a különcök és ádáz próféták válnak arra alkalmassá, hogy a lényeg megmondását magukra vállalják.”

Tegyünk kísérletet arra, hogy áttekintsük, a mai magyar valóságban mit is jelent a hamis realista és a túlfeszült lényeglátó létkaraktere. És hogy mit is kellene tennünk annak érdekében, hogy ne a további pusztító erejű polarizálódás, hanem inkább a két karakter „újraegyesítéséből” származó „lényeglátó realizmus” legyen a magyar közgondolkozás meghatározója. Bár ez az elmúlt évszázadok magyar történelmének egyik legkényesebb kérdése, de valójában ötszáz éve súlyosbodó birodalmi függések közepette élünk. Ez a helyzet hozta/hozza magával azoknak a „hamis realistáknak” az elszaporodását, akik eleve abból indulnak ki, hogy csak a birodalmi parancsok engedelmes végrehajtása lehet az egyetlen feladatunk. Hiszen minden szembeszegülés, sőt már a vonakodás is súlyos megtorlást válthat ki.

A 20. században elterjedt szóhasználat szerint tehát a hamis realisták valójában „kollaboránsok”, vagyis birodalmi „együttműködők”. Ők hajtogatják folyton, hogy „nincs mozgástér”, az egyetlen túlélési esély a teljes engedelmesség és „alkalmazkodás a világtendenciákhoz”, ami nem más, mint a nyers birodalmi érdek fedőneve. A másik póluson találjuk a Bibó István által „túlfeszült lényeglátóként” aposztrofált karaktert, aki viszont azt mondja, hogy az engedelmesség a lassú, de biztos halál. Vagyis a „realizmus” lényegében az adott emberi közösség fokozatos öngyilkossága. Ezért úgy véli, hogy akár a nemzethalált is vállalva szembe kell szegülni a birodalommal, annak nemzetpusztító törekvéseivel. 1848 és 1956, legalábbis a „végkifejlet” pillanataiban, e karakter apoteózisát jelképezi, annak minden következményével együtt. Ez a szembenállás több évszázados. A törökök vazallusállamaként, ám virágzó Erdély, a Habsburg-uralommal ugyan, de felemelkedő kiegyezéskori Magyarország és a szovjet alávetésben, de a térségen belül mégiscsak a legjobb életviszonyokat nyújtó Kádár-korszak – mind-mind a hamis realizmus karakterére épült. És a hamis realizmus rövid távon talán valóban tűrhetőbb viszonyokat hoz magával… Ám az elfojtások patologikus rendszere, a hazugság és félelem öngerjesztő örvényein keresztül a végpusztulás felé sodorja az adott emberi közösséget. Mindhárom imént említett „aranykor” katasztrofális összeomlásba torkollott, és ma az akkori hamis realistákat megvetés, míg a „túlfeszült lényeglátókat” a nemzet megrendült elismerése övezi. Emléküket nagy ünnepeink (március 15. és október 23.) őrzik.

De milyen tanulságok vonhatók le mindebből a magyar közelmúltat, a magyar jelent s főként a jövőt illetően? Az egyik legfőbb, hogy az 1990-es rendszerváltás pusztító kudarca éppen azért következhetett be, mert szinte kizárólag a birodalmi kollaboráns, hamis realisták határozták meg e konstrukció minden lényeges elemét. A „túlfeszült lényeglátókat” agyonhallgatták, kigúnyolták és/vagy megbélyegezték. És bármilyen kényes dolog is ezt kimondani, ez így van „jelen időben” is. A hamis realisták hazug egyezségeire épülő „rendszerváltás rendszerét” ugyan megdöntötte a 2010 áprilisában lezajló forradalom, de az uralmi rendszert alapvetően továbbra is a hamis realisták határozzák meg. Akik ugyan retorikájukban talán átveszik Orbán Viktor új „narratívájának” főbb elemeit, ám a felszíni és formális igazodás alatt, a mélyrétegekben ugyanaz a „globalokollaboráció” zajlik, ami az elmúlt húsz vagy inkább ötszáz év során. Orbán Viktor elhangzott figyelmeztetése tehát történelmi jelentőségű üzenet, ám a létkarakter gyökeres megváltoztatásának heroikus folyamata még csak ezután kezdődik.

(Megjelent: Magyar Hírlap, 2010. november 16.)

Nagy Gáspár: A Fiú naplójából

... és a csillagos estben ott susog immár harminc
évgyűrűjével a drága júdásfa: ezüstnyár rezeg
susog a homály követeinek útján s kitünteti őket
lehulló ezüst-tallérokkal érdemeik szerint illőn...
...és ha jön a nyüszítve támadó gyávaság
a rémület hókuszpókusza? - akkor eljönnek ablakod
alá a szegényes alkuvások vénei-ifjai mint mindenre
elszánt hittérítők s beárad a dögszag: a teletömött
gyomor békessége meg az ígéretekkel megtelt szemek
tócsafénye és fénytelen homálya...
...csupán el kéne hinned... de nem hiszed hogy éppen
ők jöttek-szöktek el a maszkabálból hogy éppen ők
azok a független kutyák kik ideológiamentes csontokon
tökéletesítik a fölösleges morgást-harapást...
...nem tudom még hogyan viselem tartósan a szégyent
hogy együtt néztük ugyanazt az eget folyót hangyafészket
és másképp vert a szívem másért pirultam el
másért szorult ökölbe a kezem és másképp láttam
ugyanazt a fát ezüstlő éveinkkel sújtva súlyos emlékek
alatt recsegni-ropogni-hajladozni büszkén -
de ha több szégyen is társul velem akkor is csak így
mondhatom: míg a szem él látni kell fele-Barátaim!...

(1981- 1986)

A Fidesz Nádudvari kampányfilmje.

Ezen kívül kábelt tv-vel rendelkezők számára megtekinthető a Ladány TV-ben heti 5 alkalommal.

HELYI FÓRUMOK, UTCAGYŰLÉSEK

A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség -
Kereszténydemokrata Néppárt

Nádudvari jelöltjeinek fórumai:

- Szeptember 18. szombat 17 órától
a Táncsics és a Lőwy utca sarkán

- Szeptember 21. kedd 17 órától
a Mikes K. és a Fürst S. utca sarkán

- SZEPTEMBER 22-én, szerdán 18 órától
a Művelődési Házban RÁCZ RÓBERT megyei vezetővel együtt!

- Szeptember 23. csütörtök 17 órától
a Szabadság utcai bolt előtt

- Szeptember 24. péntek 17 órától
a Hámán Kató és a Vas utca sarkán

- Szeptember 26. vasárnap 17 órától
a Kiss J. alt. és a Bartók B. utca sarkán

Rossz idő esetén változás lehetséges

Szeretném a blogolvasók figyelmébe ajánlani a Polgári Szemle című folyóirat legfrissebb, augusztusi számát, melyben szerzőtársammal közösen írott tanulmányom jelent meg "Fókuszban az egészségturizmus: lehetséges kitörési pont az Észak-alföldi régióban" címmel.

A tanulmány megvizsgálja a régió 44, egészségturisztikai szempontból jelentős településén található 58 gyógy- és termálfürdő és fürdőlétesítmény helyzetét, jellemzőit, eddigi fejlesztéseiket és jövőbeni fejlesztési elképzeléseiket, számba veszi a régió gyógy- és termálturizmusában végbemenő folyamatokat, fontosabb trendeket, és ezeket országos és nemzetközi összehasonlításba helyezi.

A tanulmány hozzájárult az Új Széchenyi Terv egészségturisztikai fejezetének megalapozásához, ennek kifejezéseként a folyóiratban az Új Széchenyi Terv egészségipari programját bemutató vezércikkhez kapcsolódóan, azt követően került közlésre.

A tanulmány teljes terjedelme az alábbi útvonalon érhető el az érdeklődők számára:

http://www.polgariszemle.hu/app/interface.php?view=v_article&ID=400

A Polgári Szemle kéthavonta megjelenő gazdasági és társadalmi folyóirat, a szerkesztőbizottság elnöke Matolcsy György, nemzetgazdasági miniszter.

Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak a közreműködését, akik segítették a tanulmány elkészülését és a publikálás lehetőségét biztosították számomra.

A Művelődési Ház Tanácstermében

2010. szeptember 13-án, hétfőn 17 órától

Dr. Klinghammer István professzor, akadémikus

tart ismeretterjesztő előadást.

Dr. Klinghammer István magyar térképész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A geoinformatika és a tematikus kartográfia jelentős tudósa. 1989 és 1991 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar dékánja, 2000 és 2006 között az ELTE rektora.

Nádudvari előadásának témái: a térképészet, a földrajzi szemlélet, az oktatási rendszer, és ezeknek az élettel való gyakorlati összefüggései.

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt.

A belépés díjtalan.

A Lurkó Kuckó Integrált Pedagógiai és Szociális Szolgáltató Intézmény fenntartásában szeptemberben megnyitja kapuit Nádudvaron
az Angyalkert Gyermekház és Családi napközi, ahol szakképzett dolgozókkal, korosztályonként megosztott 7 fős csoportokban, a szülők igényeihez igazodó nyitva tartással, a gyermekek életkori sajátosságainak, érdeklődésének megfelelő programokkal és napirenddel várjuk akár az Ön csemetéjét is. 

Igyekeztük sorbaszedni azokat a kérdéseket, amelyek minden szülőben megfogalmazódhatnak.

Az alábbiakban ezekre a kérdésekre kívánunk minden igényt kielégítő választ nyújtani!

 Mi is a családi napközi? 

A családi napközi a gyermekjóléti alapellátás része, a gyermekek törvényben rögzített napközbeni ellátásának családias körülmények között biztosított formája. (1997. évi. XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról)

 Működését szakhatóságok engedélyezik, mind egészségügyi, mind biztonsági szempontból megfelel a gyermekek számára. A családi napközi a gyermekek elhelyezésének egy alternatív formája, amelynek elsődleges célja, hogy a szülőknek lehetőséget kínáljon a gyermek megfelelő elhelyezésére, és ezzel biztosítsa a lehetőséget a munkaerő piacra való visszakerülésre. A családi napközi szolgáltatásai a gyermek 20 hetes korától – 14 éves koráig vehető igénybe.

A családi napköziben folyó nevelés pedagógiai alapelveinek meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy a nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakoztatására, az emberi jogok és a gyermeket megillető jogok, alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia; az egyenlő hozzáférés biztosításával. A gyermeket - mint fejlődő személyiséget - gondoskodás és különleges védelem illeti meg. A gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben mi kiegészítő szerepet játszunk.

 Gyermekházunk a település központjától nem messze helyezkedik el egy csendes kis utcában. Kialakítása kétszintes, duplakomfortos, klimatizált családi ház földszintjén valósul meg korosztálynak megfelelően berendezett csoportszobával, külön hálóval a gyerekeknek. Az udvar rendezett, kulturált, lehetőséget ad szabadtéri étkezésre, foglalkoztatásra, játszásra, levegőzésre. A kert tágas, parkosított, igazi játszó paradicsom számtalan kültéri játékkal.

 Pontosan kik és mit kívánnak megvalósítani?

A Lurkó Kuckó Integrált Pedagógiai és  Szociális Szolgáltató Intézmény egy fiatal, kreatív és szakmáját szerető csapatból álló, elsősorban gyermekek napközbeni  ellátásával foglalkozó intézmény, főbb területei a családi napközi-, játszóház-, bölcsőde magas színvonalon való működtetése.

 Az Angyalkert Gyermekház és Családi napközi minőségpolitikájának alapelveit az érvényes jogszabályok és A családi napközi működésének követelményei című módszertani útmutató alapján határoztuk meg. Ebbe integráltuk családi napközink sajátosságait - népi kismesterségek, játékos angol nyelvtanulás, drámajáték, bábozás, egészséges életmódra nevelés, magyar néphagyományaink, kultúránk megismerése, ápolása - amellyel a gyermekek komplexebb fejlődését, fejlesztését céloztuk meg.

 Szakmai programunk, a családi napközinkben megvalósítandó gondozási, nevelési munkánk a közoktatásról szóló, módosított, 1993. évi LXXIX. törvény 94. §-a értelmében, az Óvodai nevelés országos alapprogramja és A bölcsődék működési engedélyének szakmai követelményei (Országos Család- és Gyermekvédelmi Intézet) alapján készült, kerül megvalósításra.

 Emellett részét képezik az Országos Közoktatási Intézet által minősített óvodai programok közül az alábbiak:

• Lépésről-Lépésre óvodai program
• Néphagyományőrző óvodai program
• Mozgásműveltség fejlesztő óvodai program

 Kiemelt célunk a bölcsődei és óvodai ellátásban nem részesülő gyermekek, illetve az iskolai napközit vagy tanulószobát nem igénylők napközbeni felügyelete, gondozása, nevelése, foglalkoztatása szükségleteiknek, életkoruknak megfelelően családias környezetben.

 A családi napközi egy közösség a bölcsődétől az iskoláig. Célunk, hogy az ebben rejlő pedagógiai lehetőségeket a gyermekek javára fordítsuk. A nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakoztatására, az emberi jogok és a gyermeket megillető jogok, alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia; az egyenlő hozzáférés biztosításával. A gyermeket - mint fejlődő személyiséget - gondoskodás és különleges védelem illeti meg.

 Mit biztosítanak?

A csoportok kis létszáma lehetővé teszi a kíméletesebb szocializációt, hogy később kiegyensúlyozottabban és szorongásoktól mentesen kezdhesse gyermeke,  akár az óvodai, akár az iskolai életet; lehetőséget teremt a differenciált foglalkozásra. A nyitvatartás igazodik a szülők igényeihez, nyáron sem tartunk szünetet;
napirendünk igazodik a bölcsődei és óvodai napirendhez, így a gyermeket nem érheti lemaradás!

A gyerekeket a nap folyamán különböző fejlesztő-, angol, kézműves, népi-, tornafoglalkozásokkal, játékokkal várjuk. Délutánonként - amennyiben igény mutatkozik rá – pszichológiai, logopédiai, gyógytorna, úszás, ill. lovaglás lehetőségét is biztosítjuk.

 Hétvégenként szívesen várjuk a szülőket, nagyszülőket, keresztszülőket a családi hétvégéinkre, ahol a szülőknek is próbálunk kedveskedni programokkal: masszázs, egészséges életmód tanácsadás, jóga.

S mivel nem csupán önmagában egy családi napközit álmodtunk meg, hanem egy gyermekházat, ezáltal a szolgáltatásaink is szélesebb kört igyekeznek megszólítani, szerves részeként beépülni a társadalom életébe, közösségformáló erejét kihasználva arra hatni. Az alapellátáson túl nyújtott, és igénybe vehető egyéb szolgáltatások színes és változatos lehetőségeit teremtik meg a családok között szerveződő kapcsolatok kiteljesedésének. Célunk, hogy kortól és szociális helyzettől függetlenül bárki részt tudjon venni az általunk szervezett programokon, meghatározó számunkra a generációk összetartásának erősítése, a hagyományos nagycsaládok életrehívása, prevenciós és tájékoztató jellegű előadások tartása vendég előadókkal, szakemberekkel, középpontba helyezve a gyermeknevelés elősegítését, az egészséges életmódot, magát a családot! 

Az alapellátáson túl nyújtott szolgáltatások:

• időszakos gyermekfelügyelet (ha csak néhány órára van elfoglaltsága),
• bébi hotel (ha éjszakába nyúló programja adódik)
• gyerekzsúr szervezése (születésnap, névnap, egyéb jeles esemény)
• játszóház (az év minden napján minden korosztálynak;
  speciális mozgásfejlesztő és terápiás eszközökkel is)
• Kerekítő klub (énekes, bábos tornafoglalkozás)
• Kismama klub
• tanulószoba, korrepetálás
•  nyári tábor
• játékos angol nyelvtanulás (Helen Doron Nyelviskola)

 A családi napközi előnye, hogy a kis gyermeklétszám lehetőséget ad az egyénre szabott foglalkoztatásra, a különleges bánásmódot igénylő gyermekek szükségleteinek kielégítésére. Családias légkörben könnyebb a szülőktől való elszakadás, a fertőzéses megbetegedések ritkábbak, mint a nagyobb létszámú közösségekben. Kevesebbet hiányzik a munkából a szülő, nyer vele a munkáltató és a munkavállaló egyaránt.

 Mit és mennyiért kapok?

Áraink: 

KUCKÓ EXTRA bérlet
(Tartalmazza:

8 órás elhelyezéssel,
a napirendnek megfelelő
sajátos tevékenységi formákat, készségfejlesztő foglalkozásokat):

12.000Ft/hó 

Étkezéssel (A fentieken túl tízóraival, uzsonnával):

15.000Ft/hó 

Napi 3-szori étkezéssel
(tízóraival, ebéddel, uzsonnával):
25.000Ft/hó 

Az árak kikalkulálásánál figyelembe vettük a szülők igényeit,
mely szerint maguk is hozhatják gyermekük számára a mindennapi élelmet! 

KUCKÓ MAX bérlet
(4 órás elhelyezéssel,
a napirendnek megfelelő
sajátos tevékenységi formákat, készségfejlesztő foglalkozásokat):
6.000Ft/hó

+ igény szerint tízóraival vagy uzsonnával:

1.500Ft/hó 

A napköziben nem kérünk egyéb hozzájárulást (tisztasági csomag, stb.) a szülőktől!   

Az alábbiakban a napközi heti rendjét részletezzük!

 A családi napközi hetirendje 

Sajátos tevékenységi formák, készségfejlesztő foglalkozások

Hétfő

Ének-zenei nevelés és Bábozás/Drámajáték

népi gyermekjátékok, dalok
hallás-, ritmusérzék fejlesztés
bábozás, szituációs helyzetek

Kedd

Kézműves tevékenység
festés, gyurmázás, rajzolás, ragasztás, vágás, tépés,
és még megannyi formája,
amelyet kreatív kezecskékkel véghez lehet vinni

Szerda

Mese-vers-mondóka és Bábozás/Drámajáték

 érzelmi, anyanyelvi nevelés

Csütörtök

Mozgás
zenés mozgásfejlesztő foglalkozás
mozgásos játékok, tartásjavító torna

Péntek

Környezetünk megismerése/Egészséges életmódra nevelés
természet szeretetére nevelés
fedezzék fel a minket körülvevő világot
kiskertünk rendbetétele, séta a piacra

Minden tevékenységi forma megvalósulásakor saját nemzeti értékeinket,
hagyományunkat, örökségünket tartjuk a legfontosabbanak hangsúlyozni.
Ezért túlnyomó részt a foglalkozások ezekre alapoznak és ezekből táplálkoznak!

A családi napközi életét általánosságban jellemzi a játék tevékenysége,
de mindennap teret kap a zene, az ének, a verselés, a mondókázás és a mozgás.

Családi napközink sajátosságai (egyéb tevékenységi formák)

A mai kor követelményeinek megfelelően állítottuk fel azokat az elvárásokat, amelyeket családi napközinkkel szemben magunk, és ismereteink szerint, a gyermekeiket családi napközibe adó szülők támasztanak egy ilyen hellyel szemben. A mai kisgyermekes szülők elvárása, hogy gyermekeik képességeinek fejlesztése, tudásuk ápolása, gyarapítása minél hamarabb elkezdődjön. S mint ismeretes a gyerekek kíváncsisága, tudásszomja szinte kielégíthetetlen. A következőkben megfogalmazott sajátosságok tehát a gyermekek komplexebb fejlődését, fejlesztését célozzák meg.

Egyéb tevékenységi formák:

• népi kismesterségek, magyar néphagyományaink, kultúránk megismerése
• angol nyelv elsajátítása játékos formában
• drámajáték
• bábozás
• egészséges életmódra nevelés

1)      Népi kismesterségek, magyar néphagyományaink, kultúránk megismerése:

„A népek emlékezete a hagyomány. A hagyomány: egy nemzet válasza életkörülményeire, a nemzet igazi személyisége, mellyel időben önmagához és feladataihoz hű maradhat.”
(Németh László)

„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”
(Kodály Zoltán)

2)      Angol nyelv elsajáítása játékos formában:

A foglalkozások hatékonysága a kis csoportban végzett „munkának” és rendszerességnek köszönhető. A gyerekek idegen nyelvvel való megismerkedését soha nem lehet elég korán elkezdeni. A foglalkozások játékos, zenés formában történnek. Az oktatást szakképzett nyelvtanár tartja.

3)      Drámajáték:

A drámapedagógiai szemléletmód a nevelési gyakorlatban egyre nagyobb teret hódít, hiszen az érzelmi nevelés fontosságára egyre többen figyelünk. A tanulás nem csupán intellektuális folyamat, lényeges szerepet játszanak benne az érzelmi tényezők. Megszokott értelemben vett drámajátéktevékenységről óvodás kortól beszélünk. A gyermekek közös, a játékvezető irányításával végzett tevékenysége önismeretüket, egymás és a világ megismerését segítik.

4)      Bábozás:
A báb és a bábjáték egyidős az emberiséggel. Napjainkban, a mindent elsöprő, elektronikai szórakoztatópiac lehengerlő kínálata, a megváltozott, hajszolt életmód félresöpörte a bábokat, s vele mindazt az értéket, melyet e játék nyújtani tudott. Szerencsére mind többen felismerik, hogy a bábjátékok nyújtotta komplex lehetőség túl értékes ahhoz, hogy elvesszen az életünkből. A bábjáték mögött mindig ott az ember sajátos gondolatvilágával és kreativitásával. A bábozást, a babával játszó gyermek tevékenységéből vezethetjük le, aki anélkül hogy tudná, tulajdonképpen színházat játszik.

5)      Egészséges életmódra nevelés:

Egészséges táplálkozás, megfelelő mennyiségű mozgás, szellemi felfrissülés.
A gyermekek egészségének védelme, testi fejlődésének elősegítése, természetes mozgásigényük kielégítése, megfelelő higiéniai szokások alakítása.

Családi hétvége: belépő alapján
Szülinapi, névnapi zsúr:

• Lurkó max menüvel: 3.000Ft/gyermek
• Lurkó mini menüvel: 2800Ft/gyermek

 Kinek ajánlják a családi napközit?

Elsősorban azoknak a szülőknek javasoljuk, akiknek gyermeke nem nyert felvételt bölcsödébe, óvodába, azonban szerete visszamenni dolgozni, vagy szeretné gyermekét közösségbe szokatni, mielőtt bölcsödébe, óvodába kerül.

A családi napközi szolgáltatásait igénybe veheti állandó vagy időszakos jelleggel. Így gyermeke beíratása esetén sem kötelezi el magát egy teljes évre egyetlen intézmény mellett!

 Ha halaszthatatlan dolga van,  és nincs, aki  gyermeke felügyeletét ellása. Szabad férőhely esetén szívesen segítünk problémája megoldásában időszakos gyermekfelügyelettel (játszóház), melynek díja: 350Ft/óra.

Amennyiben esténként, vagy hétvégén szívesen elmenne férjével, kedvesével a hosszú hét után egy kicsit kikapcsolódni, hivjon bennünket bizalommal! Előzetesen jelzett igény esetén szívesen vállaljuk  gyermeke éjszakai, vagy hétvégi felügyeletét: 750Ft/óra díjért.

Mikor és hogyan tudom elérni Önöket? 

Nyitvatartás:
Hétfőtől – péntekig: 7:00 – 17:00
nyitvatartásunk rugalmas,
előzetes egyeztetés esetén hétvégi és éjszakai felügyeletet is vállalunk!

Nyáron sem tartunk zárva, így akkor időzítheti szabadságolását,
amikor az Önnek és családjának a legmegfelelőbb!

Bővebb információt a következő elérhetőségeken adunk:

Tel.: 06-30/312-4517; 06-30/629-1207

E-mail: lurkokucko2009@gmail.com

illetve

 folyamatosan bővülő honlapunkon a

www.lurko-kucko.dy.hu

címen.

Nézzen be hozzánk, várjuk szeretettel! 

Szeretném figyelmébe ajánlani mindenkinek az alábbi riportot, mely a Debrecen Televízióban került adásba.

http://www.dehir.hu/videogaleria/20100813/terkep.html

Korábbi tudósítások a vándortérképkiállításról:

http://gyors.kabaonlinetv.com/index.php?option=com_content&view=article&id=246%3Aterkepkiallitas-kaban-a-macsai-mveldesi-hazban-20100628-&catid=36%3Ademo-articles&Itemid=100

http://www.biharnagybajom.hu/index2.php

Eddig Nádudvar, Püspökladány, Biharnagybajom, Szerep, Báránd, Sárrétudvari, Tetétlen, Kaba voltak a helyszínei a kiállításnak. Legközelebb - a Sárrétről kilépve - Hajdúdorog Művelődési házában augusztus 18-án 17 órától lesz kiállítás megnyitva.

A városközpont fejlesztéshez kapcsolódó projekttel kapcsolatban az alábbi szakmailag alátámasztott tényekről szeretném tájékoztatni a nádudvariakat a nemrégiben megjelent téves információk helyreigazítása céljából:

Az európai uniós forrásokat kezelő Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapjáról elérhető információk szerint a 2006-10 közötti ciklusban 2007-től a mai napig az Észak-alföldi régióban – ahová Nádudvar is tartozik – 366-féle pályázati kiírás jelent meg, illetve van megjelentetés alatt. Ezen belül önkormányzatok számára 139-féle pályázati kiírás nyújtott, illetve nyújt ma is lehetőséget fejlesztési elképzeléseik megvalósítására. Ezek között megtalálható az ipari területek fejlesztésétől kezdve a belvíz-elvezetés rendezésén keresztül az önkormányzati utak rendbehozataláig számtalan pályázati lehetőség. Tehát nem igaz az az állítás, amely szerint csak a városközpont fejlesztésére lehetett pályázatot benyújtani az elmúlt időszakban.

Ebben a ciklusban az európai uniós források mellett a hazai költségvetésből támogatott pályázati lehetőségek is segítették az önkormányzatokat abban, hogy a települések bármely részén keletkező működési nehézségeket fejlesztési forrásokkal orvosolják, így összesen legalább 200-féle pályázati lehetőség állt rendelkezésre Nádudvar számára a város egész területén jelentkező fejlesztési szükségletek megoldására.

Az elmúlt időszakban több alkalommal, szóban és írásban is kifejtettük véleményünket a városközpont fejlesztésével kapcsolatban. A pályázat 2008-ban került először benyújtásra. A pályázat kidolgozásának menetében már akkor is jeleztük, hogy ilyen nagyságrendű fejlesztésbe több gazdaságélénkítő tevékenységet kellene szerepeltetni, mivel Nádudvaron a legégetőbb gond a megélhetés, a munkahelyek hiánya. A városközpont fejlesztése önmagában alig teremt új munkahelyet, itt pedig tömegek megélhetéséről van szó.

Jeleztük azt is, hogy túlzó mértékűnek tartjuk a város egy, bár valóban sok funkciót ellátó részének fejlesztésére 1,2 milliárd forintot elkölteni úgy, hogy Nádudvar más részein az alapvető szükségletek sincsenek megnyugtatóan megoldva (rossz utak és járdák, belvíz, közvilágítás hiánya, hogy csak a legfontosabbakat említsük). Aggályainkat fejeztük ki amiatt is, hogy a projekthez szükséges, mintegy 150 millió Ft-os önerőt hitelből finanszírozná a város, ami tovább növeli a város eladósodottsági fokát. Javasoltuk, hogy munkahelyteremtő, gazdaságélénkítő részekkel bővítve, a reális pénzügyi kockázatok figyelembe vételével dolgozzuk át a projektet és később nyújtsuk be újra. Javaslatainkat figyelmen kívül hagyva az önkormányzat mégis benyújtotta a pályázatot, amelyet akkor az elbíráló hatóság nem ítélt támogatásra méltónak, elsősorban azon okok miatt, melyekre mi a pályázat beadása előtt figyelmeztettük az önkormányzatot. Hiába. Nem hallgattak a jó szóra.

A projekt idén ismét benyújtásra került és az előző változathoz viszonyítva alacsonyabb költséggel most előzetes támogatási döntésben részesült. (A teljes beruházás nagysága 770 millió Ft.) Javaslatainkat részben figyelembe véve már került bele néhány olyan elem, amely a korábbihoz képest több gazdaságélénkítést tartalmaz, de még mindig hiányzik belőle a valós együttműködés a város gazdasági szereplőivel, a munkahelyeket biztosító vállalkozásokkal, a létesítményeket használó lakossággal, civil szerveződésekkel. Ez pedig elengedhetetlen a projekt sikerre viteléhez, a lakosság megelégedettségének teljessé tételéhez. Ahhoz, hogy többletbevételt is hozzanak a jövőben a városnak a fejlesztések.

A pályázat előzetes támogatási döntésben részesült. Ez azt jelenti, hogy Nádudvar még nem nyerte meg a pénzt, csupán lehetőséget kapott arra, hogy a projektjavaslatot részletesen kidolgozhassuk, s ezután ismét benyújtsuk a pályázatot a végső döntés jóváhagyására. A részletes kidolgozásra, az ún. projektfejlesztésre 9 hónapja van az önkormányzatnak. Ebben az időszakban meg kell lennie az összes engedélyezési és kiviteli tervnek, az összes hatósági engedélynek, le kell bonyolítani az összes közbeszerzési eljárást, a saját erőt elő kell teremteni és meg kell vásárolni az összes olyan ingatlant, amely a projekt részét képezi, de még nincs az önkormányzat tulajdonában. Ezeknek a feladatoknak a költségét, tehát a tervezési, engedélyeztetési, közbeszerzéshez kapcsolódó költségeket az önkormányzatnak saját zsebből kell kifizetnie, természetesen a megvásárlásra kerülő ingatlanok árával együtt. Ehhez még hozzájön a projektben dolgozóknak erre az időszakra vonatkozó munkabére, plusz dologi kiadások. Már csak maga az a folyamat, hogy a részletesen kidolgozott projektet újra benyújthassuk, százmillió forintos nagyságrendű összegbe fog kerülni Nádudvarnak, amely összeg egy részének utólagos elszámolására csak akkor kerülhet sor, ha végső támogatási döntésben részesül a pályázat. Amennyiben városunk nem nyer, a grandiózus városközpont fejlesztésnek csak az előkészítési munkálataira fordított száz milliós nagyságrendű összeget a város költségvetésének magának kell kigazdálkodnia, úgy, hogy csak tervek és az engedélyek lesznek készen, de nem épül meg semmi.

A következő városvezetés felelőssége fokozottan érvényesül a projekt megvalósítása során. A sikeres megvalósítás egyik eleme, hogy a projektben felelősséget viselő személyek naprakészen tisztában legyenek a szakmai megvalósítás minden egyes lépésével, az abban hozott döntéseik következményeivel, ugyanis a projektből sem tevékenységeket vagy partnereket elhagyni nem lehet és új elemet sem lehet menetközben bevonni. Vagyis a projektet változatlan tartalommal kell megvalósítani. A másik, talán ennél is fontosabb elvárás a városvezetés felé, hogy a fejlesztést partnerségben kell megvalósítani, s a partnerség csak akkor tud jól működni, ha projekt minden egyes lépéséről a teljes nyilvánosság jegyében folyamatos és hiteles tájékoztatást kap Nádudvar lakossága.

Társaságunk, a POLYDUCT ZRT. múlt hét szerdán indított adománygyűjtést Felsőzsolca árvízkárosultjainak megsegítésére.

Az adományokat 5 gyűjtőponton vártuk. Akinek a leadás gondot okozott és felénk jelezte, azért érte mentünk.

A nádudvari polgárok, kollektívák és közösségek összefogásával – az idő rövidsége ellenére is – rengeteg adományt sikerült összegyűjteni.

Több nádudvari cigány család pénzt gyűjtött össze, melyből a Szabadság utcai boltban tartós élelmiszert vásároltak és azt adták át nekünk.

Az adományozókról listát készítettünk, amit a www.polyduct.hu oldalunkon kívánunk közzé tenni.

2010. június 13-án (vasárnap) 13⁰⁰ órakor Felsőzsolcán, az iskola tornaterme előtt átadtuk a közel 400 zsák ruhaneműt, cipőt, gyermekjátékokat, több nagydoboz tisztító- és tisztálkodó szereket, lisztet, étolajat, ásványvizet.

Felsőzsolca lakosai örömmel fogadták az adományokat és nagyon köszönik!

Amikor megérkeztünk Felsőzsolca legmagasabb pontja, a tornaterem elé, éppen az élelmiszereket, vizet, tisztító- és tisztálkodó szereket szállító teherautókat rakodták a helyi lakosok. A fertőtlenítőszerük éppen akkorra fogyott el, tehát elmondhatjuk, hogy időben érkeztünk.

A teherautók utcánként szállítják ki az adományokat és minden egyes teherautót rendőr kísér.

Az adományokat fajtánként (élelmiszer, ruha, tisztítószer) külön helyiségekbe gyűjtik.

Felsőzsolca azon részein jártunk, ahol már a víz az utcákból levonult vagy átszivattyúzták, de a házak falán látszik, hogy az ablakok közepéig ért a víz.

A kertekben viszont még vízállás van. Az úttest több helyen be van szakadva.

A lakosok a házakból az utcákra hordják ki az elázott, használhatatlan holmikat.

Szinte elviselhetetlen iszapos, szennyvizes szag árad minden felől.

A látvány megrendítő, elszomorító és kétségbeejtő.

Mindenkinek köszönjük az együttműködést és a segítséget!

EGRI Tibor, értékesítési vezető és DANI Enikő, kapcsolati munkatárs

Nádudvar, 2010. június 14.

A POLYDUCT ZRT. vezetősége Felsőzsolca árvízkárosultjainak megsegítésére adománygyűjtést indított, melyről bővebb információt az alábbi felhívásban tudhatnak meg.